Kicsi ahhoz,hogy megértse? Hát nem!
A maknae érettebb mint az hiszik. Jungkook már 19 éves, nemsokára felnőtt. Nem kezelhetik úgy mintegy gyereket.
-Elmúltam 18! Nem vagyok már gyerek!-hallottam a maknae sértődött hangját.
-Halkabban..-dorgálta meg Jimin.
-Így még a holtak is felébrednek. -nyitottam ki fáradt szemeimet.
-Sajnálom hyung..-simogatta Jungkook a derekamat.
-Nem kell sajnálni.-pusziltam meg a fejét.
-Legközelebb legyél halkabb...-nézett rá Jimin.
-Inkább te legyél halkabb.-löktem meg az idősebbet. -Téged hallottalak a legjobban.
-Engem?-kérdezte meglepődötten.
-Igen téged.-fordultam Jungkook felé. Fel karomra feküdt majd megfogta a kezemet és a derekára tette. Jimin magunkra húzta a takarót majd mindkettőnket átkarolt.
-Sajnálom szerelmem...-simította meg az arcomat.
-Mégis mit? Hogy basztál felhívni?-óvatosan kihúztam Jungkook feje alól a kezemet majd megfogtam a párnámat és épp ki akartam mászni az ágyból,de Jungkook elkapta a pólómat és visszhúzott.
-Hyung?-nézett rám álmos szemekkel.-Hova mész?
-A nappaliba.
-Nee! Maradj itt...-pislogott rám fáradtan. Nem akartam otthagyni. Olyan aranyos volt.
-Maradok..-bújtam vissza. A maknae az állam alá bújt, majd aludta tovább az igazak álmát.
A hajába pusziltam majd én is behunytam a szemeimet. Fáradt voltam. És talán még az idegeim is ki voltak.
Lehet,hogy csak túl reagáltam és nem volt jogos ez az egész kifakadásom...de mégis ott van bennem az a kis gondolat,hogy talán igazam van. Szeretem és féltem Jimin hülye fejét. Nagyon is. És ezt az ő hülye feje is tudja. Igaz,hogy kettőnk közül én vagyok a gyerekesebb, mégis sokszor én vagyok az aki a legjobban és legtöbbször félti. Anyáskodni is szoktam felette....ajj túl sokat kattog az agyam. Aludni kéne....
Kipihenten , ám gondterhelten ébredtem. Kattogott az agyam.
-Túl sok a szabadidőm...-sóhajtottam fel. Már csak két hét és újra hajtás van.
De legalább akkor kicsit elfelejthetem ezt az egészet. Magam mögé néztem. Jungkook nagyon cukin aludt, de Jimin-nek hűlt helye volt. Szokás szerint.
Komótosan álltam fel az ágyról és csiga lassúsággal mentem le a konyháig.
-Felkeltél?-nézett rám a még szintén pizsamában levő Jin.
-Igen...de látom te is nemrég keltél fel.
-Hát igen....elaludtam.
-Neked is jár egy kis pihi hyung...-öleltem át hátulról.-Lazítanod kéne..
-Nincs rá időm.-sóhajtott fel.
-De van...Menj el wellnessezni...-olyan sokat törődik velünk. Neki is kijár mostmár egy kis pihenés.
-Egyetértek.-elnéztem a hang irányába majd megláttam egy kócos RapMonster-t.-Ideje lenne már ,hogy pihenj.
-Tudnátok vigyázni magatokra?-nézett ránk a legidősebb.
-Nem vagyunk már gyerekek...-engedtem el.-Nagyfiúk vagyunk már.
-Hát....lehet róla szó.
-Pakolj!-parancsolt rá a Leader.-Délután már a színedet sem akarom látni!-ment ki a konyhából RapMon.-Ja és már minden le van rendezve!-kiabált vissza.
-Ti aztán nagyon el akartok tenni lábalól.-nézett rám SeokJin.
-Mit mondhatnék?-vontam vállat.-Fondorlatosak vagyunk.-nyomtam egy puszit az arcára.
-Vagyunk?-jött be egy vizes hajú Suga.-Én nem...csak te és Monster.
-Meg Kookie..-sóhajtott fel Jin.-Tényleg...Ő még alszik?
-Igen.-legalábbis akkor aludt amikor én kijöttem.
