Kiterültem az ágy és csak bámultam a plafont. A nagy semmit.
Vegyük csak sorrendbe,hogy eddig mi történt: szerelmes vagyok Jimin-be, elnyaggatott ide, szeretem Jimin-t, ő összejöttegy csajjal,darabokra törte a szívemet. Ja..és ennek ellenére még mindig szeretem.
Az egészet összefoglalva: egy idióta vagyok. Egy nagy idióta.
Hogy szerethettem bele egy fiúba?! Gondolkoztam miközben csináltam magamnak reggelit. Elkezdtem eszegetni a melegszendvicsemet. A fejemben a gondolatok még mindig kavarogtak.
-Min gondolkodsz?-zökkentett ki hirtelen Jimin.
-Hagyjuk.-könnyebb lenne ha elmondanám. Sokkal könnyebb. De megutálna.
-Jó..-nyújtózkodott.
-Van terved mára?-kérlek mond,hogy elfelejtetted azt a vackot. A...nem jut eszembe mi a neve.
-Jössz velem a karneválra.-áhá..szóval karnevál. Ne már! Nem felejtette el. Akkor húzom az időt.
-Nee!-feküdtem vissza az ágyba.
-Kérlek V! Megigérted.
-Most ez jó így....Szeretnék pihenni.
-Nyaaaa!-feküdt mellém. Az arcom azonnal elvörösödött. Jááj! Meg fogok halni.-Gyere el velem.-bújt a nyakamba.
-Jimin kérlek hagyjál.-fordultam az oldalamra.-Nincs most kedvem.
-Taehyungie...-kezdett el aegyozni.
-Park Jimin! Ne kezd!
-De megígérted!
-Hah..-sóhajtottam fel.-ChimChim..
-Ne szólj hozzám.-durcizott be.-Hazudtál nekem.
-Mert?
-Megígérted,hogy kijössz velem a karneválra...de nem jössz...hazudtál.
-Nem hazudtam.
-De igen.-nézett rám könnyes szemmel.
-Jimin ne sírj.-simogattam a hátát.
-Hagyjál.-lökte el a kezemet. -Ne érj hozzám.-megláttam egy sálat a szék karfáján. Felálltam,megfogtam majd visszamentem Jimin-hez.-Mit akarsz azzal?
-Majd megtudod.-kötöttem be a szemét. Lehetőségem adódott arra,hogy megfogdossam de nem tettem. Felhúztam az ágyról majd kivetettem a szobából.
-Hova megyünk?
-Majd megtudod.-a lifthez vezettem majd megnyomtam a hívó gombot.
-De most komolyan.. ! Meg akarsz erőszakolni vagy mi?
-Jesszusom Jimin! Nem!-örültem is volna neki. Ahhj..én meg a mocskos fantáziám.
-Akkor?-beszálltunk a liftbe majd mentünk lefelé.
-Ne kérdezősködj.
-De érdekel.
-Majd megtudod.-mondtam amikor megállt a lift. Kiszálltunk. De Jimin még mindig kérdezősködött.
-Kérlek.-kezdett el nyavajogni. Hát aki az előtérben volt egyáltalán nem nézett hülyének. Á dehogy! Csak akkora szemekkel bámultak,hogy csak na.
A szálloda előtt akkor ment el a felvonulás.-Csak nem?-virult fel sz arca.
-Nyaggattál..szóval..-vettem le róla a sálat.
-Köszönöm.-ölelt át.
-Bámulnak minket .
-Nem érdekel.
-Jimin kérlek engedj.-próbáltam szabadulni de nem sikerült.-Azt hiszik majd,hogy...
-Mit hisznek?-engedett el.
-Hagyjuk...-legyintettem.-Élvezd inkább ezt a látványt.-mutattam a szépen feldíszített kocsikra.
-De..?
-Mi de?
-Semmit nem mondasz?
-Nem. Mit kéne ?
-V ne áltasd magad.
-Mi van?
-Mondani akartál valamit. Mond el!
-Az már mindegy.
-Nem az.-fogta meg a karomat.
Mérgesen nézett rám amitől megijjedtem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése