13.fejezet

Nem alartam tovább faggatni. Bár kicsit furcsáltam,hogy ilyenkor egyetemen van. Elvégre nyár van. És ilyenkor semmilyen iskola nincs nyitva.
Hát ezek után fagyizni vitt. Vagyis inkább elrángatott engem. Kissé bosszús arccal ette a fagyiját én pedig még tüsszenteni sem mertem nehogy mégjobban megharagítsam. Vagy magamra haragítsam.
Ott ültem egyhelyben és a fagyimat nyaldostam csendben mint egy kisgyerek amikor rosszat csinált és nem akarja elmondani a szüleinek.
-Nagyon csendben vagy..-nézett rám lágy tekintettel. Óvatosan felnéztem rá, de megsem mertem mukkanni.-TaeTae...-simított a kezemre.-Pici Tae....
-Nem vagyok pici..-húztam el a kezemet.
-Figyelj....Ez az utólsó napunk itt. Ne menjünk el úgy,hogy haragban vagyunk. Az első aki kiszurná az Jin hyung lenne.
-Nem vagyunk haragban.-mondtam.
-Mégis úgy viselkedsz.-adott az arcomra egy puszit. Orrát az arcomhoz érintette majd elmosolyodott.-Bódító az illatod. Olyan jó....És biztos puha.-nagyon lassan hajolt el az arcomtól. Rámnézett csillogó szemekkel majd megnyalta alsó ajkát. Fültől-fülig vörösödött a képem.-Édes vagy.
-Köszi.- édes vagyok? Nem vagyok édes! Suga az édes...Ő...tényleg az. De én csak egy kis ufó vagyok. Összezavarodtam. Azthiszem,hogy Suga is elkezdett megtetszeni nekem. Jesszusom! Mi van velem? Beleszerettem volna Suga-ba is?
Istenem....Mi a fene van velem?!
-Min gondolkodsz?
-Hmm?-bambultam még mindig magam elé.
-Figyelsz?
-Aha...-a nagy frászt figyeltem.
-Szeretlek.
-Hmmm...-pislogtam magam elé.
-V baba...-böködte az arcomat.
-Aha..-teljesen bele voltam fordulva a gondolataimba.
-Hozzám jössz?
-Aha...Mi?!-esett le amit mondott.
Hatalmasat mosolygott rajtam.
Hirtelen elkapta a kezemet majd elkezdett maga után húzni.-Hova megyünk?
-A szökőkúthoz.-csak ennyit mondott. Nemtudtam,hogy miért megyünk oda.
Délután felé járt az idő. A nap szinte már égette a bőrömet. De Jimon csak ment előre,semmivel sem törődve.
Aztán hírtelen megállt a szökőkút előtt.-Itt vagyunk..-fordult felém.
-Igen...-bámultam a cipőmre.
-Megszeretnék tenni valamit..de...túl gyáva vagyok hozzá.
-Mit?
-Még nem mondom el...Majd két év múlva.
-Minek kell olyan hosszú idő?
-Majd megtudod.-simított az arcomra.